Szabó Klára Petra: Képeim témája legtöbbször az ember: barátok, ismerősök, illetve a környezetem, amelyben élek. Mindegyik képhez kapcsolódik egy rövid kis történet is. Valami apróság, ami nekem fontos, amit meg akarok örökíteni, amire emlékezni szeretnék később is, és amit szeretnék másoknak is megmutatni. Általában olyan embereket festek, akiket jól ismerek, akik közel állnak hozzám. A fotóból kiindulva a saját jelenkori élményeim feldolgozására használom a festészet vizuális nyelvét, így képeimen áttükröződve válik személyes illúziómmá, valóságommá. Az új sorozatom egy festett divatblog.”

Lookz: Mi a foglalkozásod és mióta foglalkozol festészettel?

Sz. K. P.: Művészeti szakközépiskolába jártam Szegeden, grafika szakra, mert eredetileg grafikus szerettem volna lenni, de komolyabban csak körülbelül négy éve kezdtem el festeni, ugyan előtte is sokat festegettem hobbiból. Egyébként még egyetemista vagyok, most fogok végezni Sopronban, Formatervező szakon, az Alkalmazott Művészeti Intézetben. Régebben készítettem installációkat is, de manapság leginkább a barátaimat és a környezetemben élőket szoktam festeni. Meg önarcképeket.

Nagyon érdekes a témaválasztásod. Elsőre furcsának hathat a festészet és a divatblogolás ötvözése. Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyen új formát adj az utcai divat képeknek?

Ezt a projektet elsősorban képzőművészeti sorozatnak szántam. Az alapötlet egy külföldi kirándulás után született meg a fejemben: 2007 nyarán, Németországban megállítottak az utcán, hogy lefotózhassanak egy weboldal kedvéért. Először nem egészen értettem, hogy mit is akar valójában tőlem a fotós, ezért amikor hazajöttem utánanéztem az interneten, hogy mi is ez valójában. Eredetileg 100 képet akartam festeni és kész, de közben nagyon megszerettem ezt a sorozatot. Inspirálóan hatottak rám a különböző fotóalapú divatblogok, mint például a finn fiatalok öltözködését bemutató Hel Looks, vagy a The Sartorialist. Ezek mintájára kezdtem el elkészíteni a saját festett blogomat. Akkoriban épp egy zsáner sorozaton dolgoztam, azt újragondolva született meg az Art & Style.

Az eredeti fotókat is te készíted?…Vannak egyáltalán eredeti fotók?

Általában én készítem őket. Fontosnak tartom, hogy kicsit megismerjem a modelleimet, ha csak egy pár szó erejéig is. De olyan is előfordult már, igaz nem sokszor, hogy valaki küldött magáról fotót e-mailben és kérte, hogy fessem le. De talán csak három-négy ilyen ember volt.

Tehát kimész a “terepre”, lefényképezel valakit és utána megfested. Nagyjából mennyi időbe telik így egy kép elkészítése?

Pontosan így van. Az egész folyamat nagyjából egy hétig tart. Ha picit több időm és energiám van akkor gyorsabban végzek, ha nem, akkor akár két hétig is festhetek egy képet. Általában több képet festek egyszerre és amikor van időm akkor leülök, hogy dolgozzak rajtuk kicsit, aztán csinálom tovább a dolgomat. Leginkább este szeretek festeni, akkor tudok igazán belemélyedni a munkába.

Szoktad követni a folyamatos frissítéseket mások oldalain?

Nagyon szeretem ezeket a blogokat és napi rendszerességgel követem is őket. Például mindig várom a Vasárnap estét, mert akkor frissül a Hel Looks oldala. De az öltözködésemhez is szeretek inspirációkat gyűjteni. Egy csomó tök jó ötletet ezekről a blogokról szoktam összeszedni. Nagyon sokszor a festményeimhez is ezek az új fényképek adják az inspirációt.

Kik a legmeghatározóbbak? Honnan merítesz a legszívesebben?

Ha a kedvenceimet kéne felsorolnom, akkor mindenképpen megemlíteném az Urban Style-t és a Hel Looks-ot. Nagyon tetszik még a Lookbook és Garance Doré oldala. Na meg természetesen a világ legstílusosabb nyuszija, Fifi Lapin.

Mekkora “művészi szabadsággal” dolgozol a képeiden? Festettél már nem létező modellt?

Még nem. A figurákra mindig igyekszem nagy hangsúlyt fektetni. Ez nagyon fontos nekem, hogy legyen egy történet a festményeim mögött, mely többet jelent egy képnél. A hátteret néha kicsit átalakítom, meg természetesen nem festek rá mindent a képre; ha mondjuk a fotózásnál belelógott egy telefonfülke a beállításba, és az később zavaró az összhatásra nézve, akkor lehagyom.

A ruháknál is megvan ez a valóhűség, ami az alakoknál?

Nagyjából igen, nagyon szeretek az apró részletekkel babrálni. A legtöbb időt mindig a kis részletek kidolgozásával töltöm, a legtöbbször törekszem a lehető legtöbb apró érdekességet visszaadni a képeimen.

A modelleket mi alapján választod ki?

Ez a hangulatomtól függ, mert vannak a blogon vadidegenek, meg haverok is. Nincsen bevett szisztémám, általában a helyzet szüli a modelleket. Igazából nincs mindig bátorságom leszólítani az utcán sétáló embereket, ezért legtöbbször az egyetemen az elsősöket szoktam „elkapni”- ők általában nem mernek nemet mondani…

Tudsz másról, aki ezzel foglalkozik mint te?

Nem. Ebben a formában, úgy tudom, én csinálom ezt egyedül. Fifi Lapin kicsit hasonló, meg esetleg még Garance Doré, de ő meg illusztrátor, és emiatt lehetséges némi összecsengés. Külföldi művészek is már többször megkerestek, volt akit le is festettem, például Peer-t. Szerencsére egyre többen érdeklődnek a sorozat iránt.

Mit gondolsz, hogyan viszonyul a fénykép és a te művészeted egymáshoz? Újraértelmezés? Esetleg átdolgozás?

Ez nehéz kérdés, mert valóban fotót használok kiindulási pontul, de ezek a képek többek lesznek szerintem egy “puszta” fotónál. Én valahogy mindig megpróbálok valami többet, valami személyeset belevinni a képbe az ábrázolt személyről. Azért is írtam mintegy összegzésül a munkáimról, hogy nem elsősorban az öltözködésüket, hanem a személyiségüket próbálom megragadni. A fotó az csak afféle mankó a kiindulásnál. Arra használom csupán, hogy emlékeztessen a modellre. Technikailag talán valahova az újraértelmezés, ezáltal egy teljesen új megalkotása és az átdolgozás közé tenném azt amit csinálok.

A kiállításod mikor, hol és meddig lesz látható?

A Viltin Galériában, 2009. május 27-től 2009. július 4-ig. Bárki megtekintheti a képeimet keddtől péntekig 12-18-ig, szombaton 11-17 óráig.
Mindenkit sok szeretettel várok.

http://szaboklarapetra.mosaicglobe.com/
http://artstyle.blog.hu/