Térjünk is ki rögtön a cipőkre. Alapvetően két fajta nőt különböztethetünk meg (legalábbis a divatkedvelők halmazán belül). Az egyik a kényelmes(?), a föld szintjével egy szinten mozgó lábbeliket kedveli, a másik mottója pedig valahogy így hangzik: minél magasabb, annál jobb.

Ezen okfejtés mentén sarkítva – csak hogy stílusosak legyünk – a hölgyek vagy saruban, vagy platform cipőben rohangálnak.

Általában a kemény, erőteljes vonalak a jellemzőek, ez igaz mind a két fajtára. A görög, illetve római istenségek akár meg is irigyelhetnék utódaik stílusát – ki-ki a saját rezidenciájáról.

Aki arra blazírozik, hogy gyönyörű, egyenletes színt vesz magára a nyáron, az idén hoppon marad, ugyanis az egyik legjellemzőbb vonás a rafinált boka megoldások variálása. Főként a lapos sarukon jellemző a boka körül átfutó pántok és szalagok hada, a praktikusabbak hátul kaptak egy zipzárt az egyszerűbb felvétel érdekében.

Mi a helyzet a peronokon?

Az angol platform szó peront jelent. Ezen felbuzdulva New York-i barátnéink nem átallnak 10-12 centis cipőkben lemerészkedni az amúgy is hírhedten veszélyes amerikai metróhálózatba. Természetesen ez csak a látszat, hiszen a lábfej alatti rész is magasított, így az effektív szintkülönbség „mindössze” 7-8 centis.

Jellemző a fémek sűrű használata, csatok formájában, vagy a cipő színét illetően. Metált bírod?

Természetesen eme lábbeliket is tovább lehetne bontani milliónyi csoportba. A klasszikus platformok csöppnyit átalakulóban vannak, valahogy fokozatosan tűnik el a közepük, így csak az igen vastag sarok marad.

Színben továbbra sincs határ, bár a fekete – fehér - barna összeállítással továbbra sem lehet nagyot tévedni. Bátrabbak azonban bármilyen színbe bújhatnak, akár még szabályokat is szeghetnek, ám csak okosan! Ezeket a darabokat azoknak ajánljuk, akik valóban képesek viselni őket, különben könnyen nevetség tárgyává válhatnak.

Mondhatni művészlelkek előnyben…